Tartalomjegyzék
A kókuszos csoki az egyik legnépszerűbb csokoládé a bőséges kínálatban. A forró csokoládé már az 1600-as évek közepétől ismert volt Európában, azonban az első csokoládé szeletre egészen 1847-ig kellett várni. Svájcban a Nestlé fivérek készítették el az első tejcsokoládé szeletet 1876-ban, amikor a csokoládét tejporral keverték össze. A kakaó massza, kakaóvaj, cukor, fűszerek és ízesítők összedolgozásán alapuló gyári technológia a gőzgépek munkába állításával teljesedett ki. Innen indult a csokoládégyárak története és kezdődött el a különböző formájú, ízesítésű csokoládé különlegességek gyártásának sora. Azonban a XX. század elejéig a csokoládé fogyasztása kizárólag a gazdag és híres emberek kiváltsága volt. A csokoládé ugyanis rendkívül megdrágult a XIX. századi magas kakaó és cukor árak következményeként. Aztán az árak fokozatos mérséklődésével a csokoládé folyamatosan meghódította az egész világot lehetővé téve, hogy a polgárság szélesebb rétege is hozzájusson az előkelőségek után.
Kókuszos csoki
Először csak az egyszerű tejcsokoládé indult világhódító újtára, majd szépen lassan újabb és újabb kísérletek eredménye került le a gyártósorokról. Azonban az Egyesült Királyságban már az 1820-as évek kezdetén egyedi csokoládé ízt fejlesztettek ki. Ez a csokoládé sötét színű volt és gyakran kombinálták erős ízekkel, mint például mentolos krém, rózsa és ibolya krém vagy gyömbér. Ezeket akkor a brit királyi család részére készítették.
1912-ben Belgiumban Jean Neuhaus, a híres Neuhaus márka alapítója, feltalált egy olyan csokoládékagylót, amelyet meg tudott tölteni tejszínnel vagy mogyorókrémmel. Ő találta fel az igazi belga csokoládét: a pralinét is. Majd szintén belga feltalálás volt az 1920-as évek elején a kisebb tábla csokoládé. A kb. 150g-os csokoládék rendkívül népszerűek voltak Európa szerte. Azonban Belgiumban ezt a méretet lecsökkentették 30 és 45g-ra. Később további külföldi gyárak is átvették ezeket a méreteket. Ezáltal sokkal szélesebb réteg juthatott a korábban elérhetetlen csokoládéhoz. Ebben az időben Európában a különböző csokoládétermékek fejlesztése is magas szintre jutott.
Már nemcsak csokoládéitalt és pralinét állítottak elő, hanem megjelentek az üreges csokoládé figurák, a csokoládé szeletek, a töltött csokoládék, így a kókuszos ízesítésű is és a csokoládé tojások véget nem érő sora. Az 1970-es években hazánkban pedig a kókuszos rúd örvendett igen nagy népszerűségnek. A cukros, édes kókuszos íz, némi műanyagpohár utóízzel, igazi retró termék volt. Napjainkban szintén kapható, de házilag is elkészíthető. Azonban a bounty csoki minden bizonnyal letaszította az idők folyamán a képzeletbeli trónjáról.
Csokoládé ökológiai lábnyoma
A csokoládé alapanyaga különleges formájú örökzöld fán terem. Ez a kakaóbab, mely az Egyenlítő körüli területeken Nyugat-Afrikában, Közép-és Dél-Amerikában terem. Azt gondolhatjuk, hogy nagy távolságokat kell megtennie, még az előtt, hogy csokoládét készítsenek belőle a világ számos pontján lévő csokoládégyárban. Ez már önmagában is nagy lenyomatot hagy, de azt sokan nem is gondolnánk, hogy mennyi víz felhasználásával készül a csokoládé. Kutatások kimutatták, hogy egyetlen szelet csokoládé előállításához körülbelül ezer liter vízre van szükség.
Ez rengeteg főleg, hogy már napjainkban is egyes nagyvárosokban ivóvíz problémák vannak. Ennek a vízmennyiségnek nagyjából a fele egyébként esővíz. A tényleges probléma az, hogy a kakaó fa esőerdőben nő, ami szereti a nedvességet és az árnyékot. Azonban, ha ültetvényeken termesztik, nagyon sokat kell locsolni és emiatt magas a vízfelhasználása. Nem baj, ha ezzel tisztában vagyunk.
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3kuszp%C3%A1lma
Vissza a kategória cikkeihez